Milyen hővisszanyerős szellőztetőt válasszak? – Vásárlási útmutató
A hővisszanyerős szellőztető rendszer kiválasztása és kiépítése nem egyszerű feladat, mert számos tényezőt figyelembe kell venni a tervezés során. Minden rendszert az egyedi igényeinknek és az ingatlan egyedi adottságainak megfelelően kell felépíten.
A jó hírem, hogy ebben ingyenesen, mindenféle elvárás vagy vásárlási kötelezettség vagy nélkül, örömmel fogunk segíteni!
Ellenáramú vs keresztáramú vs forgódobos hőcserélők
Működési elvük alapján három nagy típusba sorolhatók a hővisszanyerős szellőztető rendszerek: ellenáramú, keresztáramú és forgódobos.
Az ellenáramú hőcserélő kínálja a legjobb hatásfokot (akár 90% fölöttit). Kompakt kialakítása miatt helytakarékos, működése során a bejövő és a távozó levegő egymással szemben, vékony lemezek között halad el. Hátránya, hogy általában drágább a többi típusnál, de hosszú távon az alacsonyabb energiaköltségek miatt megtérülhet.
A keresztáramú hőcserélő ugyan olcsóbb megoldás, de cserébe kevésbé hatékony is, jellemzően 70–80% körüli hatásfokkal működik. Itt a két légáram merőlegesen halad el egymás mellett, így a hőátadás kevésbé intenzív. Bár a beépítési költsége alacsonyabb, a magasabb energiafogyasztás miatt hosszú távon drágább lehet az üzemeltetése.
A forgódobos hőcserélőkben egy folyamatosan forgó hőtároló felületet találunk. Amikor az elszívott, meleg levegő áthalad rajta, átadja a hőjét a dob felületének, amely aztán továbbfordulva a hideg, bejövő levegőnek adja át a felvett energiát. Jó hatásfokkal működik, és képes a páratartalom egy részét is visszanyerni, de lakossági ügyfeleknek nem szoktak árulni, mert karbantartásigényesebb, mint a statikus lemezes hőcserélők, és szagok vagy szennyeződések minimális átadása is előfordulhat a két légáram között
Milyen szempontok alapján válasszon készüléket?
Öt pontban szedtük össze, hogy mire kell igazán odafigyelned, ha hővisszanyerős szellőztetőt választasz. Ezek a lakásméret, a hatékonyság, a szűrők és hozzáférhetőségük, a zajszint és a karbantartás igénye. Nézzük meg ezeket egyesével, hogy pontosan tudd, mit jelentenek a gyakorlatban.
Mekkora teljesítményre lesz szüksége?
A megfelelő gép kiválasztásának első lépése a helyes méretezés. Ez határozza meg, hogy a rendszer mennyi friss levegőt tud biztosítani, és mennyire lesz hatékony a mindennapokban.
A számítás alapja: légcsere óránként
A hővisszanyerős rendszerek esetében a méretezés alapja az, hogy a készülék óránként hányszor képes kicserélni a lakás vagy az adott helyiség teljes levegőtérfogatát. Ez az érték az ún. légcsere-szám (angolul: ACH – Air Changes per Hour).
Lakóépületeknél általában 0,5–0,8-szoros légcserét terveznek óránként.
Ez azt jelenti, hogy egy átlagos lakásban a levegő legalább kétóránként teljesen ki kell cserélődjön.
Hogyan számoljuk ki a szükséges légszállítást?
Először ki kell számolni a lakás teljes légterét:
alapterület (m²) × belmagasság (m) = légköbméter (m³)
Ezután megszorozzuk a fent említett 0,5–0,8-os szorzóval.
Példa: Egy 100 m²-es, 2,6 m belmagasságú ház légtere 260 m³.
0,5-szörös légcsere mellett: 260 × 0,5 = 130 m³/h légszállítás a minimális igény.
... majd adjuk hozzá a tartalékot!
A gépet nem szabad „pont a határra” méretezni, mert ez csökkenti az élettartamát, zajosabbá teszi a működését és általában rosszabb eredményre vezethet akkor, amikor az átlagosnál több levegőt használunk el a házban.
Érdemes a kiszámolt légcsere-szükséglethez 20–30%-os tartalékot adni, hogy zavartalan legyen a működés csúcsidőszakokban is, például amikor vendégség van a házban vagy amikor egyszerre főz valaki a konyhában és fürdik valaki a fürdőszobában. Ezen felül a szűrők eltömődése is csökkenti idővel a légszállítást.
Így a fenti példában kiszámolt 130m³/h minimális légszállítás helyett már inkább a 160–170 m³/h légszállítású készülék a javasolt minimálisan.
Nem minden helyiség légcsere-igénye azonos
A légcsere-szám nem minden helyiségben egyforma, hiszen értelemszerűen a használatuk módja is különbözik.
Amíg egy nappali vagy hálószoba esetén 20–30 m³/h levegő használódik el személyenként, addig a konyha, a fürdő és WC esetében ez simán lehet 30–60 m³/h, mert több pára és szag keletkezik.
A központi rendszer hatalmas előnye, hogy össze tudja hangolni ezeket a különbségeket és a rendszer automatikusan vagy beállítások alapján képes több levegőt elszívni a "nedves" helyiségekből (konyha, fürdő, WC), ahol a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátás (pára, szagok).. Ez a légáramlás biztosítja a huzatmentes és hatékony levegőcserét az egész lakásban.
Az egyhelyiséges hővisszanyerős szellőztető teljesítményigényének kiszámítása
Mivel decentralizált gépek egyetlen helyiség szellőztetésére készülnek, ezért nem csak az adott helyiség mérete, de sokkal inkább a használat módja lesz a meghatározó.
Tartózkodásra szolgáló helyiségek esetén (pl.: hálószoba, nappali, gyerekszoba, dolgozószoba stb.) érdemes 30 m³/h/fő légszállítással tervezni.
Tehát egy hálószobába, amelyben ketten alszanak, 60 m³/h vagy afeletti teljesítményű hővisszanyerős szellőztetőt érdemes beszerelni.
"Nedves" és "szagos" helyiségek esetén (mint például a konyha, fürdőszoba, WC, mosókonyha) ez az ajánlás a duplájára, 60 m³/h/főre nő.
Őszintén szólva, ha valaki csak ezekbe szeretne minőségi és megbízható szellőztetést beszerelni, gyakran nem is hővisszanyerős, hanem fejlett, "hagyományos ventilátoros" megoldásokat javaslunk, főleg az árérzékenyebb vásárlóink számára.
Az egyhelyiséges szellőztető rendszerek esetén fontos, hogy az optimális hatás elérése érdekében érdemes a légszállítást két ugyanolyan gépre bízni, ami push-pull rendszerben működve (az egyik befújja, a másik kiszívja a levegőt) jelentősen jobb eredmény elérésére képes, mint egy darab, akár nagyobb teljesítményű szellőztető.
Hatékonyság a gyakorlatban: mi számít igazán?
A modern, prémium rendszerek hatékonysága akár 90% fölé is emelkedhet, míg az egyszerűbb modellek is jellemzően 70–75% körül teljesítenek. De vajon ezek egy hőcserélős rendszer legfontosabb mérőszámai?
Amikor hővisszanyerős szellőztető rendszert választunk, gyakran az első adat, amibe belebotlunk, a hővisszanyerési hatásfok. Ez a szám azt mutatja meg, hogy a rendszer a kifelé távozó elhasznált levegő hőjének mekkora részét képes átadni a befelé áramló friss levegőnek. Minél magasabb ez a százalék, annál kevesebb hő szökik el az ablakon át, és elméletileg annál többet spórolhatunk a fűtésszámlán.
A mi felfogásunk szerint a hővisszanyerős szellőztetésnek nem a hővisszanyerés hatásfoka az értékmérője, mert nem elsősorban a fűtésszámlára, hanem a lakók életminőségére gyakorolt hatásán mérjük le a hatákonyságát.
Az általunk ajánlott rendszerek mind legalább 80–90%-os hatásfokkal működnek, ezen túl azonban egy-két százaléknyi különbség a hatásfokban elhanyagolható a valós használat során. Ez az apró eltérés a fűtésszámlán éves szinten alig kimutatható megtakarítást jelent, miközben a berendezések egyéb tulajdonságai között valóban jelentős különbségek lehetnek.
A mi filozófiánk szerint az a valóban hatékony hővisszanyerős szellőztető rendszer, ami megbízhatóan, csendesen és tartósan működik, egyszerűen karbantartható és érezhetően növeli a lakók komfortérzetét.
Szerintünk érdemes a laboratóriumi körülmények között lemért százalékok helyett ezekre a tulajdonságokra érdemes elsősorban koncentrálni, ha valaki egy minőségi hővisszanyerős szellőztető rendszer beépítésébe készül invesztálni.